Luke Skywalkernek három filmen kellett keresztülküzdenie magát, mire elérte célját. Látta meghalni mestereit, szembenézett saját sötét oldalával, vereséget szenvedett, elveszítette a kezét, és teljesen újra kellett írnia az eredettörténetét. Csak ezután tudta legyőzni Darth Vadert – de nem pusztán legyőzte, hanem vissza is hozta őt. Ezzel szemben Rey az új filmekben felkap egy fénykardot, és azonnal képes legyőzni Kylo Rent. Nincs hosszú belső út, nincs igazi ár, nincs mély átalakulás.
Ez a könyv Luke útját kínálja, nem Rey-ét. Mert a valóságban a mély változás mindig időbe, küzdelembe, kudarcokba és kitartásba kerül. Ez a könyv nem ígér gyors megoldást. Inkább arra invitál, hogy végiggondold, milyen axiómákra építed jelenleg az életedet, és milyen árat fizetsz azért, ha ezek az alapok nem állják ki a valóság próbáját. A valódi hálózatépítés – ahogy Isten országát a mindennapi kapcsolatainkban építjük – nem technika, hanem életforma.
Éppen ezért a könyvet ne akard „befalni”. Azért van tíz részre bontva, hogy egyszerre mindig csak egy részt olvass el. Aztán pihenj rá, gondolkozz el rajta, csak a következő nap folytasd. Hagyd, hogy a gondolatok egy-két napig is ott dolgozzanak benned.
Jómagam amúgy annak idején azt az utat választottam, hogy nincs Isten – vagy inkább nem is érdekel. Az egyházi gimnázium után teljesen megrészegített a szabadság. Menőnek tűnt kinőni a vallást, lenyűgöztek a materialista magyarázatok. Tíz évig távol maradtam a templomtól. Aztán egyszer csak ott találtam magam, hogy „jól elvagyok, de akkor most mi értelme az egésznek?” Felkelek, dolgozom, eszem, nyomkodom, néha bulizom, lefekszem – és egyszer csak vége. Ennyi lenne?
Nőtt bennem egy mély hiányérzet és szorongás. Szerencsére az Úr kegyelmes volt hozzám. A fordulópont az volt, amikor két egyszerű axiómát kijelentettem:
1. Van Isten, és Ő teremtette ezt az egészet.
2. Amit a Biblia mond, azt Isten mondja.
És akkor innen logikus, hogy úgy érdemes élni a világban, ahogy azt a világ teremtője mondja, hiszen csak tudja mit kell itt csinálni. És sorra jöttek a felismerések: az Ószövetség nem furcsa régi mítosz, hanem nagyon pontos leírása annak, milyen ez a világ és milyen az ember. Jézus tanítása pedig meglepően pontosan rímel a legújabb pszichológiai, hálózat- és játékelméleti felismerésekre.
Ebben a könyvben ezt a narratívát követem: hogyan lehet ezeket az ősi axiómákat a mai világban is élhetővé és gyümölcsözővé tenni – nem elméletben, hanem a kapcsolatainkban, konfliktusainkban és mindennapi döntéseinkben. Mert a világ mögött igenis létezik egy isteni narratíva: Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. És látta Isten, hogy ez jó. Megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Azt mondta neki: Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Elsősorban az Isten országát és annak igazságát keresd. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.
