De mik azok az axiómák, mit jelent az a fogalom, és milyen jelentősége van az axiómáknak a gondolkodásunkban?

Az axiómák intuitív vagy nyilvánvaló igazságok, amelyeket minden logikai rendszer kezdetén elfogadunk, és minden más következtetés ezeken az alapelveken alapul.

            A köztudatban az axiómák bárki által belátható állítások, de ez nem mindig igaz. Valóban vannak olyan esetek, amelyek azonnal beláthatók (például „két pont összekötése egy egyenest alkot”). De vannak olyanok is, amik nem ennyire nyilvánvalók, hanem a mi önkényes döntésünk teszi azokat axiómává. Erre azért van szükség, mert nélkülük nem tudnánk gondolatrendszert építeni, folyamatosan megkérdőjeleznénk az alapokat. Más szóval, annak érdekében, hogy ne őrüljünk meg, a gondolkodásunkban bizonyos dolgokat elfogadunk úgy, ahogy vannak, és már nem kérdezünk tovább visszafelé, vagyis axiómává tesszük őket. Ezért az axiómák a rendszer belső logikájának részét képezik, és úgy tekintünk rájuk, mint a rendszer alapjaira. Adottnak vesszük őket, azaz nem bizonyítjuk őket, ettől axiómák az axiómák.

            Ha a világképünk alapvetései mindenki számára nyilvánvalók lennének, akkor nagyon hasonlóan gondolkodnánk. De a valóságban ez nem így van: ahány ember, annyi világkép. A gondolati rendszerünk alapjai mindig szubjektívek és önkényes döntések és hit következményei, hogy mit tekintünk kiindulópontnak. Ha a világnézetünket meghatározó axiómák mindenki számára nyilvánvalók lennének, akkor nem lenne ennyi vallás, ennyi filozófiai iskola. Éppen ezért az, hogy miben hiszek (ateista vagyok, zsidó vagyok, keresztény vagyok, muszlim vagyok, hindu vagyok, buddhista vagyok…) véleményem szerint arról szól, hogy az életemet milyen axiómákra építem és ezek lesznek gondolkodásom sarokkövei. Ezért az, hogy milyen axiómákat választok, az életem minden területét befolyásolja, hiszen az egész gondolati struktúrámat, és ezzel a világhoz és magamhoz való viszonyomat is erre építem. A kérdést, hogy „miben hiszek”, még megkerülni sem lehet, mert az is egy axióma, ha azt mondom: nem tudok vagy akarok választani – akkor ugyanis az életem erre a „nem tudásra” fog épülni. Ez az írás arról szól, hogy mi történik a gondolkodásommal, és ezáltal milyen következményei vannak rám nézve annak, ha a zsidó–keresztény axiómát választom, és persze közvetve arról is, ha nem.

            Kísérletet sem teszek arra, hogy bebizonyítsam: a zsidó–keresztény axióma a helyes és a többi vallásé vagy az ateistáké a helytelen. Mint már írtam, és erről később is lesz szó, az axiómák nem bizonyíthatók, teljesen feleslegesnek tartom azt bizonygatni, hogy az enyém a helyes. Ahogy látni fogjuk, egy axióma választásának helyességét nem az dönti el, hogy be tudom-e bizonyítani, mert akkor már nem lenne axióma – hiszen az definíció szerint nem bizonyítható.

Azt, hogy jó axiómát választottam-e, azt egy dolog dönti el: az, hogy a ráépített narratív kiállja-e a valóság próbáját.

            Például mondhatom azt, hogy két pont összekötése egy gumikacsát alkot, de az erre épülő matematikával nehéz lenne egy hidat megtervezni. Ezért ez a könyv arról szól, hogy ha úgy döntök, hogy a zsidó–keresztény axiómát választom, az milyen következményekkel jár. Azaz milyen narratíva építhető rá, az milyen világképet eredményez, és az hogyan állja ki a valóság próbáját. Én a könyv végére arra jutok, hogy a zsidó–keresztény axióma az, amire érdemes az életet építeni. Ahogy Szent Pál is mondja: „Mert az apostolok és a próféták alapjára épültetek, a szegletkő pedig maga Krisztus Jézus.” Ugyanakkor biztatnék mindenkit, aki más axiómákra építi az életét, hogy írja meg a saját könyvét. Nézze meg, hogy az általa választott axiómákra milyen élet építhető. Aztán döntse el, hogy érdemes-e arra építeni. Lehet, hogy arra jut, hogy igen. De az is lehet, hogy arra jut, hogy nem. Nekem már megvan a válaszom, ezt írtam le ebben itt.