A Teremtés könyve, másnéven a Tóra első könyve szerint Isten a világot jónak teremtette. Nem semlegesnek, nem siralomvölgynek, hanem jónak. A Biblia a jó fogalmát ráadásul axiómaként kezeli, nem bíbelődik a definiálásával, a jó egy az égi szférából jövő abszolút fogalom. Lehet relativizálni, de az előző fejezetben láttuk, hogy miért veszélyes ez.

         Ugyanakkor teljes naivitás lenne azt hinni ez alapján, hogy a világ pusztán jó. A rossz is jelen van a világban, Jézus is beszélt erről. A Teremtés könyve mégis azt állítja, hogy Isten jó világot teremtett. Hogyan lehet ezt az ellenmondást feloldani? A zsidó hagyomány úgy magyarázza ezt, hogy Isten azt szeretné, hogy a világ jó legyen, ilyennek teremtette.

Tehát a világban benne van a potenciál, hogy jó legyen, és Isten ezt szeretné.

Ez megint egy olyan axióma, amelynek elfogadása vagy el nem fogadása meghatározza az egész világról alkotott gondolati struktúránkat. Amikor a világban jóról és rosszról beszélünk, akkor csak a szabad akaratú teremtményeknél van értelme ezt megkülönböztetni. Ezért a fő kérdést arról, hogy a világ milyen, jó-e vagy rossz, inkább úgy kellene feltennünk, hogy az ember, az emberiség milyen: inkább jó vagy inkább rossz? Az én élettapasztalatom az, hogy erről nagyon másképp tudunk gondolkodni, és éppen ezért nagyon más következtetésekre juthatunk. Mert az, hogy az embereket inkább jónak vagy inkább rossznak gondoljuk, alapvetően határozza meg azt, hogy milyen a viszonyunk velük. És itt a hangsúly az inkább szón van. Azaz az emberekben összességében mi a több: a jó vagy a rossz? Minden emberben van rossz is és vannak nagyon rossz emberek is, de vannak jó emberek is. Ha együtt nézzük az embereket, mit érzékelünk többnek, a jókat vagy a rosszakat? Itt jön elő annak jelentősége, ha a Szentírást vesszük axiómának, mert az a világot és benne az embert egyértelműen olyannak minősíti, mint aki jónak van teremtve. És ezzel ki is jelöli, hogy milyen viszonyban érdemes lennünk a többiekkel.

• Mert ha a világ (az ember) jó, akkor inkább érdemes közeledni hozzá, mint távolodni.
• Mert ha a világ (az ember ) jó, akkor inkább érdemes szeretni, mint nem szeretni.
• Mert ha a világ (az ember) jó, akkor inkább érdemes közösségben gondolkodni, mint individualizmusban.
• Mert ha a világ (az ember) jó, akkor érdemes inkább az együttműködést választani, mint a versengést.

         Ha viszont nem ez az axiómám, akkor két lehetőségem maradt. A világ és benne az ember semleges, vagy inkább rossz. Nincs ezeken kívül más lehetőség. És ha ezt választom axiómának, akkor egészen más életstratégiát érdemes követni:

• Mert ha a világ (az ember) semleges vagy rossz, akkor inkább érdemes távolodni tőle, mint közeledni hozzá.
• Mert ha a világ (az ember) semleges vagy rossz, akkor inkább érdemes nem szeretni, mint szeretni.
• Mert ha a világ (az ember) semleges vagy rossz, akkor inkább érdemes individualizmusban gondolkodni, mint közösségben.
• Mert ha a világ (az ember) semleges vagy rossz, akkor inkább érdemes a versengést választani, mint az együttműködést.

         Ennél a fontos kérdésnél – a világ jó vagy rossz vagy semleges? – már nem lehet senkinek homokba dugnia a fejét. Itt mindenképpen axiómát kell választani. Mert az erre a kérdésre adott válasz alapvetően határozza meg az életstratégiát, hogy miként éljünk. És ha olyan életstratégiát választunk, ami nem passzol a világhoz, akkor igencsak pórul járunk, ezért nem lehet elmenni a kérdés mellett.

         A Bibliának tehát erre egyértelmű a válasza: a világ jó. De nem lehet amellett sem elmenni, hogy az emberben ott van a rossz, a rosszra való hajlam is, pedig Isten jónak teremtette. Mit mond erről az ellentmondásról a Tóra, milyen az ember?