Hogyan viszonyul Isten a politikához? Ezt Sámuel első könyve gyönyörűen leírja:

Ezért Izrael vénei összegyűltek, elmentek Sámuelhez Rámába, és azt mondták neki: „Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, amint ez minden népnél szokásban van.” Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel előálltak: „Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket.” Ezért az Úrhoz fordult. De az Úr azt mondta Sámuelnek: „Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük. Amint velem bántak attól az időtől fogva, hogy kivezettem őket Egyiptomból mind a mai napig: elhagytak, és idegen isteneknek szolgáltak, most veled is úgy bánnak. Nos hát, teljesítsd kérésüket. De figyelmeztesd őket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogára, aki majd uralkodik fölöttük.” Erre Sámuel kihirdette a népnek, amely királyt kívánt tőle, mind, amit az Úr mondott: „Ez lesz a királynak a joga, aki majd uralkodik fölöttetek: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli őket – a szekerei előtt kell majd futniuk; megteszi őket az ezres és ötvenes csoportok parancsnokainak; felszántatja velük a földet, és betakaríttatja a termést, hadi fölszerelést csináltat velük, és szerszámot a szekereire. Elveszi lányaitokat, illatszert készíteni, főzni és sütni. Elveszi szántóföldeitekről, szőleitekből, az olajligeteitekből a legjava termést, és odaadja a tisztjeinek. Tizedet vet ki szántóitokra, szőleitekre, és azt udvari embereinek meg a tisztségviselőinek adja fizetségül. Elszedi legjobb szolgáitokat és szolgálóitokat, ökreiteket és szamaraitokat, és a maga javára dolgoztatja őket. Tizedet szed nyájaitokból, s ti magatok is a szolgái lesztek. S ha majd egyszer királyotok miatt, akit választottatok magatoknak, könyörögni fogtok, az Úr nem hallgat meg benneteket azon a napon.” De a nép nem hallgatott Sámuel szavára, hanem kijelentette: „Nem, király uralkodjék fölöttünk. Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, ő álljon az élünkön, és vezesse harcainkat.” Sámuel meghallgatta a népet, aztán az Úrhoz fordult. Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: „Teljesítsd kérésüket, és adj nekik királyt!” Erre Sámuel így szólt Izrael fiaihoz: „Térjen vissza mindenki a maga városába.”

Sámuel I. 8, 4-22

         Ez alapján Isten nem tiltja a politikát, de igencsak szkeptikus a politikusokkal kapcsolatban. Ez azért van, mert a politikának alapvetően más a logikája, mint az egyedi hálózati csomópontok hálózatának. A politika a hatalomra épül, ami azt jelenti, hogy bizonyos hálózati csomópontok fölérendelődnek más hálózati csomópontoknak és ezzel tudnak hatni rájuk, de ezzel sérül a hálózat egyenlőségre vonatkozó alapszabálya. Kizárólag (!) ebből a szempontból lényegtelen, hogy a hatalommal rendelkező hálózati csomópontok, hogy kerülnek ebbe a helyzetbe, választják őket önkéntesen, vagy erőszakkal kerülnek a többiek fölé. A fölérendelődéssel egyszerűen sérül a hálózat egyenlőségre vonatkozó alapszabálya: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

         Ugyanakkor a politika és a hatalom szükséges rossz a hálózat szempontjából. Hiszen, ahhoz, hogy az anyagiakról szóló fejezetben részletesen leírt biológiai szükségleteinket biztosítsuk, abba érdemes minél kevesebb energiát fektetni, hogy tudjuk az emberi kapcsolatainkat szövögetni. Erre a legjobb megoldás, ha megosztjuk a munkát egymás között és mindenki azt csinálja, amiben a legjobb. Valaki gyógyít, valaki új eszközöket talál fel, valaki a munka fizikai részét végzi, valaki meg szervezi az egészet. De szervezni csak úgy lehet, ha a szervezők megmondják a többieknek, hogy mit csináljanak, a többiek meg elfogadják azt. És ezzel a szervezők fölérendelődnek a többieknek, őket nevezzük vezetőknek.  De ezzel sérül a háló egyenlőségi alapelve, ez az ára annak, hogy biztosítva vannak számunkra a biológiai erőforrások. Ez egy kompromisszum, ezt az árat mindannyian fizetjük és nem csak a politikának, hanem ha belegondolunk, ugyanez történik a munkahelyünkön. Ez egy észszerű kompromisszum, amíg az ár alacsonyabb a nyereségnél. Azaz bizonyos mértékben más hálózati csomópontok alá rendeljük magunkat, amiért cserébe azok biztosítják számunkra a lehetőséget, hogy megteremtsük a biológiai eszközöket magunknak ahhoz, hogy szövögethessük a hálónkat.

         A probléma akkor jelentkezik, ha megfordul a mérleg. Ennek alapvetően két oka lehet: az egyik az, ha a szervező alkalmatlansága vagy becstelensége miatt, nem biztosítja a megfelelő biológiai erőforrásokat számunkra. A másik, ha a szervező indokolatlanul nagy hatalmat követel magának, azaz indokolatlanul fölénk rendelődik, amivel nehezíti a hálószövésünket. Olyan dolgokra vesz rá minket, akár erővel, amit nem akarunk, lényegében ő akarja megmondani, hogy mit gondoljunk a hálózatról és hogyan szőjük azt. Például tiszteljük őt istenként vagy csak az ő ideológiája érvényes, ezt hívjuk totalitarianizmusnak.

         De sose felejtsük el, hogy a politika csak a biológiáról szól, a saját hálózatunk szövéséért mi vagyunk a felelősek és a szabadságunk is meg van ehhez. Éppen ezért a politika csak könnyíteni vagy nehezíteni tudja a hálózatban élést, mert a hálózat lényegét, a minőségi emberi kapcsolatokat nem érinti. Tehát a politika nem lehet életünk totális tönkretevője, csak a legszélsőségesebb esetben, de vannak néhányan (Például Olofson Placid atya vagy Viktor Frankl) akik megmutatták, hogy megfelelő mértékű belső szabadsággal még akkor sem. De a politika megváltásunk, a boldogságunk kulcsa sem lehet, bármit is ígérjenek a politikusok, mivel a hálózat lényege az egyenlő szeretetkapcsolat, ez nem várható a politikától, ez mindig rajtunk múlik. A politikának kizárólag a biológiai erőforrásaink megteremtésének elősegítése szabadna, hogy a dolga legyen, egyáltalán nem feladata, hogy megmondja mit gondoljunk a világról. Azt gondolom, hogy a legtöbb ember nagyon is tudja ezt. Sokan politikusokat alapvetően nem az ideológiájuk, hanem az alapján választanak, hogy mennyire tudják biztosítani számukra a biológiai erőforrásokat. Ez elsőre megalkuvásnak, önzésnek tűnhet, pedig éppen csak a helyén kezeli a politikát. A politika terepe maradjon is a biológia és ne akarja megszabni a hálózatot.

         De még mindig itt a nagy kérdés: akkor ezek szerint vonuljunk vissza a saját kis világunkba és egyáltalán ne foglalkozzunk a társadalmi kérdésekkel? Hiszen a világban rengeteg igazságtalanságot, méltánytalanságot találunk, fordítsuk el a fejünket? Hiszem, hogy emberként a feladatunk a világ igazságtalansága és méltánytalansága elleni küzdelem. A világot az emberek rontják el, ezért embereknek van lehetősége megjavítani azt. Arra, hogy egy egyedi hálózati csomópontokban gondolkodó ember hogyan tud nagyon komoly társadalmi változást elérni, arra az egyik legjobb történelmi példa Assisi Szent Ferenc.