Talán ebben a tanításban rejlik az egyik legnagyobb ellentmondás: boldogok, akik szomorúak? Ráadásul Jézus máshol erről beszél:

Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

Máté 6,16–18

Ha nekiállunk az Isten országa építésének, akkor sokszor fogjuk érezni a bánatot, mert a világ nagyon messze van még Isten országától. Jézus is sokszor volt bánatos emiatt. Ebben a boldogságban Jézus erre az érzésre készít fel minket. De azt is sokszor mondta: „Ne féljetek!” Mert ott van az az ígéret is, hogy ha maradunk az úton, és együtt építjük az Úrral az Ő útmutatásai alapján az Isten országát, akkor meg is vigasztal minket. Hiszen munka közben rengeteg csoda és kegyelem fog érni minket. Csodás dolgokat fogunk megtapasztalni, csodás emberekkel fogunk találkozni, csodás érzések fognak minket hatalmukba keríteni. De nagyon fontos, hogy ezeket ne tekintsük a céljainknak, ezek ugyanis csak következmények. Ha ezeket hajszoljuk, biztos letérünk az útról. Tenni kell, aztán jönnek ezek is, de ne ezekért csináljuk! Azt keressük inkább, hogy hol van a bánat, azaz hol van még tennivaló! Így az úton maradunk, mert ekkor valóban Isten országát építjük. Ha azt keressük, hol van a dicsőség, akkor letérünk az útról, mert magunkat építjük, és nem az Isten ügyében járunk.