De hogyan kezdődik a munka Istennel? Mindig egy hívással kezdődik, hiszen Isten nem erőltet ránk semmit. A legjobb példa erre Ábrahám története, amely szintén egy hívással kezdődött, és Ábrahám egész élete az erre a hívásra adott válaszról szólt – és ebből három nagy világvallás született. De mit mondott Isten Ábrahámnak?

Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Menj/vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.” Teremtés 12:1

         Ez egy rendkívül nagy jelentőségű mondat, hiszen ez minden ábrahámi vallás kiindulópontja. Zsidó–keresztény szempontból ez a mondat felér a világ teremtésének mondatával, ezért érdemes ugyanolyan részletesen megnézni. Kezdjük a mondat első szavaival: Menj ki!

         Az Úr nem azt mondta, hogy ülj le és gondolkodj, hanem azt mondta, hogy menj! Azt mondta, mozdulj, hagyd ott jelenlegi állapotodat, cselekedj! Egy kicsit tovább gondolva, a fejlődj jelentés is benne van ebben, hiszen ne akárhová menj, hanem arra a jövőbeli helyre, amit az Úr mutat neked. Tehát az Úr folyamatos munkát, folyamatos cselekvést vár el tőlünk. Igazából ebben a szóban benne van a zsidó–keresztény megközelítés lényege: a cselekvés, nem pedig a gondolkodás. Ez persze nem azt jelenti, hogy zsidóként vagy keresztényként nem kell gondolkodni, de be kell látnunk, hogy a földi agyunk nem képes megérteni az égi dolgokat, hiszen már szó volt róla, hogy a két szféra külön van választva. Isten nem is várja tőlünk, hogy mindent értsünk, csak csináljuk, amit kér. Ne agyalj, hanem cselekedj, de ha cselekszel, akkor ezzel együtt el kezded megérteni a dolgokat. Ezért is van az, hogy Mari néninek ugyanannyi esélye van üdvözülni, mint a legnagyobb teológiaprofesszornak. Mari néninek élnie kell a kereszténységet, csinálnia azt, amit Isten vár tőle, nem kell értenie. Sőt, egy teológiaprofesszor sokkal könnyebben eshet abba a hibába, hogy csak agyal, de nem cselekszik. Mozognod kell, hogy érts! Székben ülve, filozofálva úgysem tudod megérteni. Mózesnek is ezt üzente: kezd el a küldetésedet, a többit bízd rám! De neked kell elkezdeni:

Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból.

Kivonulás 3,10

         Érdemes látni, hogy a Biblia legfőképp történetekből áll, történetekkel tanít, nem egy filozófiai mű. Nem is lehet leírni Isten gondolatait, de ha a bibliai történeteket sokat olvassuk, akkor egyre többet értünk meg belőle. Szent Pál, az egyik legnagyobb keresztény gondolkodó egyben nagy utazó is volt, és folyamatos mozgásban élte le az életét. A szeretetteli cselekvés elsődlegességét és az ezen keresztüli megértés élményét csodálatosan írta le Szeretet-himnuszában, ahogy majd egy későbbi fejezetben látni fogjuk. Jézus is történetekkel tanított, de természetesen a legnagyobb tanító történet a saját élete volt. A legtöbbet azzal tanította nekünk, ahogy élt, ahogy vállalta a kereszthalált, és ahogy feltámadt. Nagyon izgalmas, ahogy a kereszténység János evangéliuma alapján az Ige szót használja:

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.

János 1,1

Fantasztikus, ahogy János egyetlen mondatba bele tudta sűríteni az Ige három jelentését. Isten az Ige, de az Ige cselekvést is jelent. Cselekvő az Isten is, hiszen megteremtette a világot. Ugyanakkor az Ige tanítást is jelent, így forr össze Isten, a cselekvés és a tanítás. Ez a három szétválaszthatatlan. Ezt még bővebben kifejtem egy későbbi fejezetben.