De hogy jön ez a játék a főparancshoz? Úgy, hogy a játék végén, amikor elmagyarázom a pozitív és a nullaösszegű játszma közötti különbséget, mindig megkérdezem a résztvevőktől, hogy szerintük az életben, az emberi kapcsolatokban melyikből van több. Érdemes ezt a kérdést az olvasónak is feltenni önmagában. Ön szerint melyikből van több az életben?

         Az a tapasztalatom, hogy nagyon sokan rávágják, hogy a nullaösszegűből, de vannak, akik azt mondják, a pozitív összegűből. És valóban, mindkettő egy reális tapasztalat. Ekkor elkezdjük sorra venni, hogy mi az élet, milyen emberi kapcsolatok vannak. Általában a barátsággal kezdjük: az nulla- vagy pozitív összegű játszma? Szerintem elég egyértelmű, hogy a barátság alapvetően pozitív összegű játszma. Ha nullaösszegű játszma lenne, az nem barátság, az valami más. Tehát egy barátság, ha valóban barátságként működik, akkor definíció szerint pozitív összegű játszma. Ekkor megyünk tovább: testvéri kapcsolat. Ekkor már jönnek a megjegyzések: „jó lenne, ha pozitív lenne, de nem mindig az.” És valóban, ha a testvérek versengenek egymással, és csak annyit tudnak nyerni, amennyit a másiktól elvesznek, akkor az nullaösszegű. De abban mind egyetértünk, hogy akkor ez nem egy jó testvéri kapcsolat. Láttunk már ilyet, létezik ez, de valahogy mindannyian érezzük, hogy az nem egy normális testvéri kapcsolat, valami elromlott a testvérek között. Alapvetően a testvéri kapcsolat „nem erre lett kitalálva”. Azután vesszük a szülő-gyerek kapcsolatot is. Az is alapvetően pozitív összegű játszma kell, hogy legyen. Ha nem az, akkor azt mondjuk, nem működik jól, nem ilyennek kell lennie, nem ilyennek „lett kitalálva”.

         De nézzük a párkapcsolatokat, a házasságot is. A felek alapvetően pozitív összegű játszmára szerződnek. Ha egy házasság nullaösszegűvé válik, azt mondjuk, ez a házasság megromlott, ez nem egy jó házasság. A házasság is pozitív összegű játszmának „lett kitalálva”. De ne csak családi kapcsolatokról és barátokról beszéljünk. Mi van azokkal, akikkel az életben kapcsolatba kerülünk, például a munkatársainkkal? Ott is elmondható, hogy bár sok nullaösszegű játszmával találkozunk, a jónak definiált munkatársi kapcsolat pozitív összegű játszma. Ez igaz még a vezető-beosztott viszonyára is. Ha az nullaösszegű játszma, akkor amikor a főnök azt gondolja, hogy csak annyit nyerhet, amennyit a munkatársaitól elvesz, azt nevezik kizsákmányolásnak. Ha a munkatárs hajt erre, akkor azt munkakerülésnek. És ezek mind az életben létező esetek, de lássuk be, hogy csak akkor, ha a kapcsolat diszfunkcionális. Ha jól működik, akkor az egy pozitív összegű játszma. Bejár az ember dolgozni, hasznos és értékes munkát végez, amiért tisztes fizetést kap, amiből el tudja látni a családját – ez nem nyereség? Ez csak a főnök rovására mehet? Dehogyis. Ha jól működnek együtt, mindketten nyernek ezen a kapcsolaton. Tehát ez a kapcsolat is pozitív összegű játszmának „lett kitalálva”. De vigyük tovább: egy tanár-diák, egy eladó-vevő, két közlekedési résztvevő kapcsolatára. Mindig azt tapasztaljuk, hogy ha jó a kapcsolat, akkor pozitív összegű játszma, ha rosszul működik, akkor nullaösszegű. Sőt, minden azt mutatja, hogy azok a cégvezetők, akik pozitív összegű játszmára törekednek, azok lesznek üzletileg is sikeresek. Az üzletet nem a verseny hajtja, ahogy sokan gondolják és tanítják, hanem a pozitív összegű játszmák sorozata az eladó és a vevők, a vállalat és a munkatársak között. Ez annyira így van, hogy még a versenytársak is hajlamosak lennének pozitív összegű játszmára, külön intézmény van erre (Versenyhivatal), hogy ezt ne tegyék. Összefoglalva:

Amikor az élet, amikor a kapcsolatok jól működnek, akkor pozitív összegű játszmák; amikor elromlanak, akkor nullaösszegű játszmává válnak.

         Más szóval az élet és a kapcsolatok pozitív összegű játszmákként lettek kitalálva. De ki által? Természetesen Isten által, és ezzel meg is érkeztünk Isten országához és annak alkotmányához, a főparancshoz.