Isten országát építeni itt a földön nem könnyű feladat. Akik ebben a munkában részt vesznek, megtapasztalhatták már, hogy az anyagi világ nem adja könnyen magát. Sokszor kifejezetten olyan erők mozdulnak meg benne, amelyek az Isten országa ellen hatnak, sőt olyanok, is amelyek kifejezetten az Isten országa ellen dolgoznak. Ezért az Isten országa-koncepció képviselői nem tudják elkerülni a konfrontációt a világgal. Jézus vállalta ezt az összeütközést, ezért aki az Ő útjára lép, azzal ugyanaz fog történni, mint Vele. Ha fizikailag nem is, de érzelmileg mindenképpen. És ez az érzelmi út, amit a nyolc boldogság tökéletesen leír. A nyolc boldogság nem nyolc életvezetési tanács, amely megmondja, hogy mit kell tenned. A nyolc boldogság annak aleírása, hogy mi történik veled, ha az Úr útjára lépsz. Ezek nem célok, hanem tünetek, következmények! Ezért inkább útjelzők: ha ezeket nem érzed, akkor nem az Isten országa felé vezető úton vagy. De bátorítások is, hogy ha olyan dolgokat érzel, amik a világ szemében, vagy akár a saját nézőpontodból nem komfortosak, attól még az úton vagy.

         A boldogságok első része mindig a jelenre reflektál, a második pedig a jövőre, és néha úgy tűnik, ellent is mondanak egymásnak. De ahogy Isten időtlen, és összekapcsolódik benne a jelen és a jövő, ugyanúgy a boldogságokban is összekapcsolódnak ezek az egymásnak látszólag ellentmondó érzések, éppen ezért lehet a kettőt egyszerre is érezni, amikor az Isten országát építjük. Isten országa egyszerre égi és földi valóság is. Az a boldogság, amelyet Isten országának építése közben érzünk, nemcsak időben kapcsolódik össze, hanem földi és túlvilági életünkben is. Mert az örök élet nem a halálunkkor, hanem a fogantatásunkkor kezdődik, ezért a mennyország – ha Isten útjára lépünk – már a földi életünkben elkezdődik. De a munka itt a földön vár ránk. A mennyország köszöni, jól van, oda nem kell elvinni Isten országát, de itt a földön van még bőven feladat. Éppen ezért az Isten országa-koncepció nem elvonulást jelent a világtól, hanem pont az ellenkezőjét: a világ felé fordulást, hogy változtassunk azon.

         Kereszténynek lenni nem filozófia, hanem életmód. Néha tűnhet úgy, mintha az Isten országa-koncepció a világ ellen menne, de ha így érezzük, akkor rossz úton járunk. Az Isten országa-koncepció nem a világ ellen, hanem a világért van. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Ha Isten országává akarjuk formálni a világot, ugyanez a mindent elsöprő szeretet kell, hogy munkálkodjon bennünk a világ iránt. Isten egy gyönyörű világot teremtett, és azt akarja, hogy szeressük azt, és érezzük jól magunkat benne. A világ nem siralomvölgy, hanem egy kert, amely hajlamos az elvadulásra, sőt olyan erők is dolgoznak, amelyek ezt a kertet tönkre akarják tenni. A mi dolgunk az, hogy ennek a kertnek – Istennel vállvetve – jó gazdái legyünk. Nagyon könnyű letérni az útról, hiszen nem könnyű magának Jézusnak, az Isten fiának a nyomában járni. De a nyolc boldogság egyfajta érzelmi lábnyomok, amelyeket Jézus hagyott maga után. Ha valóban az Ő nyomában járunk, akkor azt fogjuk érezni, amit Ő, azt, amit a nyolc boldogságban ránk hagyott.