De most már nem börtönként látom a kereszténység házát, hanem erős várként, amelyen kívül cudar világ van, és a benne lakók, bár vannak „kötelezettségeik”, biztonságban vannak. A hegyen épült városként látom, ahol a fény ragyog, de a fáklyákat az ott élőknek kell karbantartani. A várost pedig sötétség veszi körbe, ahol csak kóvályognak az emberek. A fordulópontot számomra az jelentette, hogy megismertem az Ószövetséget is, nem csak az Újszövetséget. Addig úgy próbáltam eligazodni az Újszövetségben, hogy kevés fogalmam volt az Ószövetségről. És ez óriási probléma volt, hiszen Jézus nem törölte el és nem kezdte elölről azt a tanítást, amelyet a zsidó nép Istentől kapott évezredeken át, hanem az Ószövetségben megörökített tanítást adottnak vette, ahogy mindenki a környezetében. Jézus nem sokat mesélt az emberiség legfőbb lételeméről, azaz az egyetlen, személyes és teremtő Istenről, mert a környezetében mindenki jól ismerte. Pont ebben különböztek a zsidók más népektől: a zsidók számára a vallás olyan volt, mint halnak a víz, embernek a levegő. Az életük minden területét áthatotta, és mélyen tudatosították magukban, hogy ők olyan halak, akik a vízben tudnak élni, és a hívogató partra vetődve számukra valójában nincs élet.

         Az a tapasztalatom, hogy a keresztények jelentős része számára az Ószövetség világa idegen. Ennek egyetlen oka van: nem ismerjük, csak furcsa zsidó mítoszként gondolunk rá. Pedig ott van pontosan leírva a zsidó–keresztény világ- és emberkép, azaz a víz, amelyben élünk, ami megkülönböztet minket más vallásúaktól és az ateistáktól. Az Ószövetségben leírt tudást Jézus egyszerűen alapnak vette, és a tanítását erre az alapra építette. Ezért őt igazán megérteni az Ószövetség ismerete nélkül nem lehet. Ő maga is sokszor megmutatta, hogy rendkívül jól ismeri a héber Bibliát, a környezete is csodájára járt már tizenkét éves korában. De a közeg, ahol tanított, szintén nagyon jártas volt az Ószövetségben, teljesen felesleges lett volna olyan dolgokról beszélnie, ami akkor mindenki számára egyértelmű volt. Jézus nem beszélt a zsidó világ- és emberképről, ahogy arról sem, hogy az ég kék és a fű zöld. Képzeljünk el egy tudományos konferenciát. Annak az előadásait sem értem meg, ha nem vagyok tisztában az adott tudományág alapjaival. Am az ottani előadók nem kezdik el az alapokat magyarázni, hiszen azok már le vannak írva, bárki által elérhetők, és a hallgatóság ismeri azokat. Mindenki csak az újdonságokról beszél, felesleges lenne mindig „Ádámtól és Évától” elindulni. De ha valaki az alapoknak ellentmond, akkor a többi résztvevő azonnal szétszedi, és nevetségessé válik. Jézus ehhez hasonló helyzetekben soha nem vált nevetségessé. Az elítéléséhez vezető tárgyalásán órákig tanácskoztak arról, hogy mondott-e bármit, ami a Tórának ellentmond, de nem találtak semmit. Végül arra hivatkozva végezték ki, hogy Isten fiának mondta magát, de nem azért, mert tanításával megsértette a Tórát. Tehát Jézus soha semmi olyat nem mondott, ami ellentmondott volna az Ószövetség világképének.

         Ezért ahhoz, hogy igazán mélyen megértsük a jézusi axiómát, először magunknak kell olyan felkészültté válnunk, mint az akkori hallgatósága. Nem véletlen, hogy később, amikor a keresztény Bibliát összeállították, nem hagytak ki semmit a héber Bibliából, vagyis az Ószövetségből, így a keresztény Biblia nemcsak az Újszövetségből áll, hanem az Ószövetség is szerves része. Nincs Újszövetség Ószövetség nélkül, a kettő egységet alkot.

         Ezért azt a módszert választottam, hogy visszamentem a Jézus előtti időkbe, azaz megnéztem, hogy az ószövetségi zsidók mit gondoltak a világról. Mit mond a héber Biblia arról, hogy milyen ez a világ, ami körülvesz minket, milyen az emberi természet, és mi az ember küldetése? Mi volt az az alap, amit akkor mindenki tudott és evidensnek tartott a világról? Ebben nagy segítségemre voltak Jonathan Sacks rabbi könyvei, aki a 20. század egyik legjelentősebb zsidó gondolkodója volt. A Brit Nemzetközösség főrabbijaként nemcsak a hatezer éves zsidó hagyományt ismerte töviről hegyire, hanem oxfordi filozófiai tanulmányai miatt a görög és keresztény hagyománnyal is tisztában volt. Az itt leírtak tehát nem az én fantáziám vagy elmélkedéseim eredményei, hanem ez a legelfogadottabb zsidó világkép, ez az alap, amire a kereszténység épül.

         A másik módszerem az volt, hogy megnéztem, milyen a világ akkor, ha eltér az ószövetségi világképtől. Elég elborzasztó dolgokat találtam, és arra jutottam, hogy ez a kontraszt a mi érték-ajánlatunk, ezzel kellene nagyon mélyen tisztában lennünk. Észre kellene vennünk, hogy „vizesek” vagyunk, és ez a „víz” az éltető közegünk. Természetesen semmilyen tárgyi, mérhető vagy képletekkel leírható bizonyíték nincs arra, hogy a Biblia világa és emberképe a hiteles, a legjobban működő valóság. Tudjuk, hogy a különféle valóságmagyarázatok – bármennyire is tiltakozzanak a követőik – mind hiten alapulnak. És én arra jutottam, hogy a Biblia valóságmagyarázata az egyetlen, amelyben hinni érdemes.