Ha úgy döntök, hogy keresztény vagyok, akkor Jézus Krisztust és tanítását teszem meg axiómának. A kereszténység arról szól, hogy Jézus az axióma. Jézus az út, az igazság és az élet. Bizonyítható? Nem. Ahogy semelyik életaxióma sem. Építhető rá gondolati rendszer? Igen, de akár az ateizmusra is építhető. Tehát semmi más nem dönti el, hogy jó axiómát választottam-e, csak az, hogy mennyire állja ki az élet próbáját.

         De azért okoskodni lehet. Lehet arra forgatókönyveket készíteni, hogy mi történik, ha ezt választom életaxiómának, és mi, ha nem ezt. Mivel én keresztény vagyok, ezért én ezt az axiómát tudom kidolgozni. Aki más axiómát fogad el, az dolgozza ki a sajátját. Persze óhatatlanul össze fogom hasonlítani ennek az axiómának a következményeit más axiómáknak a következményeivel, hiszen láttatni szeretném, hogy miben különbözik szerintem a Jézus Krisztusra épített ház a többitől. És igen, arra fogok jutni, hogy a Krisztusra épített ház az, amelyikben szerintem hinni érdemes. Bizonyítékom nem lesz, hiszen nem lehet, kizárólag következményekről fogok beszélni, hogy milyen világkép és életstratégia következik ebből az axiómából. Ha egy ateista írna egy ilyet a saját axiómájáról, az izgalmas lenne, bár nehéz elképzelnem, hogy az ateizmusból következő világkép és életstratégia bármilyen szinten is vonzó lenne számomra. De hajrá, senkit semmi nem gátol abban, hogy ugyanezt a munkát elvégezze, amit én.

         Most nézzük meg, mit is jelent a jézusi axióma. Ahhoz, hogy végiggondoljuk a Jézusra épített gondolati rendszert, az első – sőt, nulladik – lépés az, hogy elfogadjuk Őt és tanítását axiómaként. Ez evidensnek hangzik, de van egy fontos következménye: nincs kompromisszum. Amit ő mondott, az van és kész, Jézus szavai Isten szavai – minden kijelentése axióma.

         Ez még sok magát kereszténynek valló embernek is nehéz. Pedig, ha ezt a vonalat nem húzzuk meg, nem vagyunk igazán keresztények. A „keresztény” szó ugyanis „krisztusit” jelent: teljes mértékben elfogadjuk Jézus Krisztus istenségét és minden tanítását, az utolsó betűig. Mondhatom: „Nagyjából elfogadom Krisztust, de nem mindenben értek vele egyet.” De ezt csak akkor állíthatom, ha Jézust nem tartom valóságos Istennek és valóságos embernek – csak egy okos tanítónak, aki ráérzett Isten gondolataira.

De valójában csak az a keresztény, aki kimondja: „Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, akinek teljes tanítását elfogadom.”

         Ha elfogadom az istenségét, de mégis vitatkozom egy-két tanítással, azzal Istennel vitatkozom. Keresztényként tehát csak azt mondhatom: ha valamit nem értek vagy valamivel nem értek egyet a jézusi tanításból, akkor én értem még félre – vagy még nem értettem meg teljesen.

         Ugyanakkor a keresztény axiómának óriási előnye van: ha Jézus valóságos Isten, szavai közvetlenül Isten gondolatai. Nincs közvetítő Isten akarata és kinyilvánítása között – Jézus szavait olvasva egyenesen a Teremtővel kerülünk kapcsolatba. Közvetlen kapcsolat a Teremtővel? Ez nem semmi. Épp ezért a kereszténység a legnehezebben megérthető vallás: emberi aggyal próbáljuk felfogni Isten közvetlen gondolatait. Ezért kell elsősorban élni, cselekedni a kereszténységet, és csak utána gondolkodni rajta. Teljes mértékben megérteni mostani agyunkkal nem lehetséges – de erről később bőven szó lesz.