Vannak, akik vitatják a szabad akarat létét, de a zsidó–keresztény axióma szerint, ahogy láttuk, Isten egyértelműen szabad akaratot adott nekünk. Ennek amúgy van egy furcsa, közvetett, de teljesen egyértelmű bizonyítéka a Szentírásban: az, hogy Isten parancsokat ad nekünk, embereknek. Ez miért fontos? Mert ha nem lenne szabad akaratunk, akkor nem lenne szükségünk parancsokra. Szabad akarat nélkül mindent úgy csinálnánk, ahogy Isten akarja, minek még ezt parancsokkal is kiegészíteni? Lehet, hogy gyenge a párhuzam, de egy mozdonyvezetőnek nem adunk olyan parancsot, hogy itt ne fordulj jobbra, mert eltévedsz. Egy autósnak mondunk ilyet, mert neki van lehetősége jobbra fordulni. És az autósnak megvan arra a lehetősége, hogy tiltásunk ellenére mégis jobbra forduljon, mert ebből a szempontból nagyobb szabadsága van, mint egy mozdonyvezetőnek. A mi életünk is ilyen, az isteni parancsokra bármikor mondhatunk nemet, megvan a lehetőségünk. Azt csinálunk, amit akarunk, de a felelősség is a miénk, ha nemet mondtunk. Ez a szabad akarat már az édenkertben megvolt. Isten nem zárta el Ádámot és Évát a jó és rossz tudásának fájától, hanem csak megtiltotta nekik, hogy egyenek róla, sőt a következményekre is felhívta a figyelmet. Az ő döntésük volt, hogy megszegték a parancsot, és ennek következményéért, a paradicsomi állapot végéért, a kiűzetésért a felelősség őket terheli.

         A szabad akarattal van összefüggésben az is, hogy Isten léte miért nem egy könnyen, minden ember által belátható axióma. Ha százszázalékos biztonsággal tudnánk, hogy van Isten, akkor megszűnne a szabad akarat. Most gondoljunk bele egy nagyon buta képbe: Isten léte teljesen egyértelmű lenne, mert úgy nyilvánulna meg, hogy egy hatalmas szem lenne az égen, ami mindent lát. De tényleg mindent, a legkisebb stiklijeinket is. Szabadok lennénk ekkor? Szerintem egyáltalán nem. Ezért van az, hogy Isten léte nem egy könnyen belátható axióma, és nekem meggyőződésem, hogy soha nem is fog azzá válni. Nem lehet földi logikával bebizonyítani Isten létét. Hinni lehet benne, de a hit az mindig egy olyan döntés, amely szabad. Ha nem lenne szabad, akkor azzal meg is szűnne a hitben rejlő döntés általi erő.

         Azzal, hogy a teremtő munkához szabad akaratot is kaptunk, Isten igen nagy kockázatot vállalt, illetve komoly felelősséget rakott a vállunkra. De miért tett Isten ilyet? Mert Isten a teremtményével szeretetkapcsolatban szeretne lenni, ezt Jézus egyértelműen kimondta. És szeretetkapcsolat nem jöhet létre, csak önkéntesen, szeretni nem lehet kényszerből. Isten azt szeretné, hogy az ember őszintén viszontszeresse, ez pedig nem megy szabad akarat nélkül. Tehát a szabad akarat nem pusztán a szabadság miatt Isten legnagyobb ajándéka, hanem azért, mert annak a bizonyítéka, hogy Isten azért teremtett minket, hogy legyenek olyan lények, akikkel őszinte szeretetkapcsolatba léphet. Azért ez nem semmi! A világ teremtője szeret engem, és azt szeretné, hogy önként, szabadon viszontszeressem? És ez a szeretet a kapocs Isten és ember között? Ez a szeretetkapcsolat a világ mélyén meghúzódó rend? A Biblia szerint igen, és ettől jó a világ. Amikor ez a szeretetkapcsolat sérül az ember döntése alapján, minden rossz ebből származik, ettől rossz a világ. A világ az embertől tud rossz lenni, mert Isten szeretete egyértelmű, az ember az, aki nem biztos a dolgában. Ezt gyönyörűen kifejezi Michelangelo „Ádám teremtése” freskója a vatikáni Sixtus-kápolnában. Isten az ujját egyértelműen Ádám felé nyújtja, de Ádám az ujját enyhén begörbíti. Nem döntötte el egyértelműen, hogy ő is Isten felé nyúl, elfogadja az érintését, vagy inkább visszahúzódik tőle. Isten ekkora döntési szabadságot és ezzel ekkora felelősséget adott nekünk! Ekkora szabadságot csak annak adunk, akit igazán szeretünk. Ez azt mutatja, hogy Isten nagyon szerethet minket. Sőt, Sachs rabbi egyik legérdekesebb Ószövetség értelmezése szerint, paradox módon ez a szeretetkapcsolat pont az édenkerti kiűzetéskor lépett szintet!

         Képzeljük csak el. „Ott áll” Isten, és megtapasztalja, hogy teremtménye, akit annyira szeret, tudatosan megszegte az egyetlenegy parancsát. Mit mond erre? Először ezt:

Az asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad. Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára, és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza. […] Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett.

Teremtés 3,16-18 és 23

         Ez elsőre tűnhet egyfajta átoknak és a legtöbben így is gondolják, de Jonathan Sachs rabbi értelmezése szerint erről szó sincs. Isten egyszerűen közli az emberrel, hogy a szabad akarat választásának mik a következményei. Nincs Édenkert, munka van, kudarc van, fáradtság és fájdalom. Olyan nincs, hogy szabad az akaratom, de semmi baj nem érhet, Isten mindent eligazít helyettem. Hiszen akkor a szabad akaratom is megszűnne. Ez hasonlít a kamaszkor dilemmájához. Szabadságot szeretnénk a szüleinktől, de egzisztenciálisan függünk tőlük. A teljes szabadságunkat csak akkor tudjuk elérni, ha elvágjuk a „köldökzsinórt” és önállóvá válunk. Az meg munkás, felelősségteljes, kudarcokkal teli és fárasztó élet, de ez a szabadság ára. Borzasztó látni az életben is olyan okat, akik meg akarják élni szabadságukat, de az ezzel járó nehézségeket nem akarják felvállalni. Ezzel örökre hisztiző gyerekek maradnak, hiszen lázadnak és mégis függenek, és pont attól, aki ellen lázadnak. Ez egy ötévesnek még jól áll, hiszen cuki és nincs ereje. De egy huszonöt, vagy akár negyvenöt éves is, már nem cuki, már szánalmas. És sajnos már erős is, de ezzel az erővel csak rombolni képes. Isten nem ilyen életet szánt nekünk, ő felnőttekkel szeretne együtt dolgozni. A felnőtt pedig szabad, és ezt a szabadságot – jól élve a kapott lehetőségekkel – magának teremti meg, de a felnőtt létnek ára van, hiszen küzdelmes és nehéz.

De Isten utána mond valami mást is:

Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket.

Teremtés 3,21

         És ez valami egészen fantasztikus üzenet, mert azt mondja: még ha meg is szegted parancsomat, és ezzel ki is kerültél a Paradicsomból, én akkor is gondoskodom rólad. Isten gondoskodik a munkatársairól még akkor is, ha hibáznak. Sőt, az eredeti szövegben itt Isten nem Elochimként, a teremtő névvel, hanem Jahveként, a személyes nevével szerepel. Azaz az Isten–ember kapcsolat a kiűzetéssel még személyesebbé vált. (Egyes fordítások szerint nem bőrből, hanem fényből készítette azokat a köntösöket.) Itt érthetővé válik, hogy Jézus miért mennyei atyánknak hívja a teremtő Istent. Hiszen Isten pont úgy viselkedik, mint egy igazi jó apa: kirakja a „fészekből” lázadozó gyermekét, mert tudja, hogy el kell engednie, és fel is készíti arra, hogy az önálló élet nem lesz egyszerű. De azt is megmondja neki, hogy a kapcsolat nem szakadt meg, mindig ott lesz a háttérben, akihez tanácsért fordulhat, ha szükségét érzi, és gondoskodik róla. De nem fog közvetlenül beleavatkozni az életébe, hiszen az az övé, ő felelős érte, és elvenné a szabadságát. Ez az apakép jelenik meg gyönyörűen a tékozló fiú történetében, amit most ilyen szemmel érdemes újból elolvasni.

         A fiú apja nem tartotta vissza a lázadó fiút. Elengedte, még ha feltehetőleg meg is szakadt bele a szíve. De, amikor a fiú belátta hibáját, és visszatért hozzá, akkor örömében elé sietett, és gondolkodás nélkül visszafogadta. És ez az apakép, amelyről Jézus is beszélt, mélyen ott gyökerezik már a Tórában is, több más istenkép mellett. Igen, az Ószövetségben ott van a „bosszúálló” Isten képe is, amivel sok keresztény embernek nehéz mit kezdenie. Pedig szó sincs ott kicsinyes bosszúról, csak arról ír az Írás, hogy a tetteknek megvan a következménye. Ha valaki nem azt teszi, amit az Isten kér, akkor pórul jár. És nem azért, mert Isten gonosz, hanem pont azért, mert olyan jó. Ha nem a jót választod, akkor a rosszat. És a rossznak következménye van rád nézve. Ez Jézusnál is megjelenik, hiszen mondott olyat, hogy a rosszakat tűzre vetik, illetve fogcsikorgatás lesz a jutalmuk. Jézus is többféle istenképet használ, ahogy a héber Bibliában is több istenkép van. Van, amikor Jézusnál Isten egy szigorú és büntető gazdaként jelenik meg, ahogy az Ószövetségben is sokszor. Hogyan is lehetne leírni az Istent, a világmindenség teremtőjét és urát egyetlen emberi képpel? De Jézus tanítása az Ószövetség tanítását új fénytörésbe helyezte. És ennek az új szemléletnek egyik legfőbb jellemzője, hogy a szerető atya istenképet tartotta elsődlegesnek. Isten szerető atya képe teljes mértékben az Ószövetségből jött, így ezt hallgatósága közül senki, még a héber Bibliát betűről betűre ismerő farizeusok sem vitatták.