Szent Ferenc igazi individualistaként indult egy nagyon nehéz öröklött hálóval. Igazi, hedonista aranyifjú volt, egy feltehetőleg zsarnok apával. De már ekkor meg volt benne a jobbító szándék, csak még az útját nem találta meg. Katonai pályára lépett, hogy változtasson a dolgokon, illetve híres volt pazarló nagylelkűségéről, egyszer egy koldusnak csak úgy odadobta teljes erszényét barátai legnagyobb megrökönyödésére. De kardjával nem tudta megváltoztatni a világot, sőt rájöhetett, hogy a helyi politika játékszere lett. Gazdag és zsarnokoskodó apja miatt alárendelt szerepben maradt, hiszen anyagilag függött apja vagyonától, aki még az életpályáját is meg akarta szabni. Lényegében, ahogy az előző fejezetekben láttuk megmaradt az individualista kamasz létben, tele csalódottsággal és keserűséggel. Frusztrációja oda vezetett, hogy teljes mértékben szakítani akart az őt körülvevő hálóval, az individualizmus hedonista és függő útja után inkább a magányt választotta és kivonult egy környékbeli templomba, szinte remetének. Ez óriási bátorság volt részéről, hiszen lemondott a biológia örömeiről azért, hogy megszüntesse hálózati alárendeltségét. Az ő társadalmi helyzetében (Assisi leggazdagabb kereskedőjének örököse) valószínűleg csak ez a nagyon radikális lépés segíthetett.

         De életének legnagyobb fordulata és társadalomformáló tevékenysége nem ezzel, hanem egy látomással kezdődött az olaszországi San Damiano templomban. A megfeszített Jézus képmása életre kelt előtte, és háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a (egy)házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Erre Ferenc nekikezdett felújítani a San Damiano templomot, azt a templomot, ahol éppen imádkozott, azt, ami őt körülvette. Ez a történet sok leírásban úgy szerepel, mintha Ferenc félreértette volna a kérést hiszen az olaszban az „eclesia” szó templomot és egyházat is jelent. Pedig semmilyen félreértés nem volt.Azt nem tudom, hogy tudatosan vagy ösztönösen, de pont azt csinálta, amiről eddig szó volt, hogy nem a teljes egyházi struktúrának esett neki, hogy rendbe hozza, hanem annak a picike templomnak, ahol éppen volt. Pedig feltehetőleg sok minden nem tetszett neki az akkori egyház működésében, de nem állt ki Assisi főterére és kezdte el ostorozni a helyi püspököt vagy akár a pápát. A közvetlen környezetét kezdte el felújítani és ehhez megvolt a lehetősége és az ereje, ez nem egy frusztráló, lehetetlen feladat volt. És ezt a munkát látva csatlakoztak hozzá az első társak, akiket testvéreknek hívott. Ez volt a másik nagy tette, amiből látszik, hogy mennyire élte a hálózati működést, hogy a társait nem csak testvéreknek nevezte, hanem valóban annak is tartotta. Mert ki a testvér? Az, akire egyenlőként tekintünk és szeretünk. Ez pont az, amiről itt szó van, ez az ami teljes mértékben követi a hálózat alapszabályát.

         De intakt volt-e Ferenc a politikától? Nagyon nem. Egyrészt a pápai hivatalos engedély kéréssel a saját hálózatát összekötötte a már meglévő nagy struktúrával. Pedig lett volna oka azt mondani, hogy dobják ki a régi struktúrát, mert az övé jobb. Szent Ferenc másik kapcsolódása a politikához a békeközvetítés. Közvetíteni csak az tud, aki rendszeren kívüli és hiteles. Azzal, hogy ő a meglévő politikai rendszerhez csak lazán kapcsolódott a saját maga által létrehozott hálózattal és az a hálózat független volt a politikai rendszertől, ez lehetővé tette a mediátor szerepét. Ferenc hálózatának függetlenségéhez az is hozzájárult, hogy nem fogadott el a politikától semmilyen támogatást, kizárólag a saját hálózatából érkező mikro adományokból tartották fenn magukat. És ez nem lehetett könnyű, de ő a nélkülözéshez fűződő viszonyát is át tudta változtani szeretetkapcsolattá, testvérének nevezte a szegénységet, sőt élete végén még a halált is. Azért erre kevesen vagyunk képesek, pont ez mutatja az ő nagyságát. És ez az a nagyság, ami főhajtásra késztette a politikai hatalmasokat a pápától Szaladin szultánig. És jó, hogy Ferencben meg volt ez a politikai nyitottság, hiszen nélküle, a keresztes háborúk kudarca után, a keresztény jelenlét teljesen megszűnt volna a Szentföldön. De azt is érdemes látni, hogy ha ez megtörtént volna, akkor sem omlott volna össze a keresztény világ. De ez is mutatja, hogy mire jó a politika. Segít, de nem végzetes, ha nem áll mellettünk. A harmadik kapcsolata Ferencnek a társadalommal az a szolidaritás a szegények és elesettek támogatása. De itt sem vállalkozott arra, hogy a világ összes szegényét megsegítse, de arra igen, hogy a közvetlenül a környezetében élőket. És később, ahogy a rend bővült, Ferenc követői mindig gondoskodtak a kolostorok környezetében lévő szegényekről. Nem a világ másik végén élőkről és nem is mindegyikről. Csak azokról, akik kapcsolatba kerültek velük, de azokról minden esetben.

         Assisi lábánál található a Porcinkula kápolna, ahol Szent Ferenc meghalt. Ez egy picike kis kápolna, ami egy gigantikus katedrális közepén van, amit később építettek köré, hogy megvédje. Ez a kép nagyon jól bemutatja a politika és a hálózat viszonyát. Számomra a politika olyan, mint a katedrális, túlburjánzó, feleslegesen nagy, de ha nem lenne ott, a Porcinkulát az időjárás már lerombolta volna, ami mindenképpen veszteség lenne. De, ha ez meg is történt volna, Szent Ferenc hálózati örökségén akkor sem esett volna egy karcolás sem, mert az nem az anyagban létezik.