Mit tanulhatunk Assisi Szent Ferenctől? Az első lépés annak felismerése és elfogadása, hogy az egész hálót megváltoztatni kevesek vagyunk. Ez azoknak nehéz, akik azt gondolják magukról, hogy van bennük annyi, hogy meg tudjuk változtatni az egész hálózatot. Ha valaki ezzel a gondolattal a fejében áll neki annak, hogy akár pozitívba is fordítsa az egész hálózatot, annak frusztráció lesz az eredménye, hiszen lehetetlen. És ez a frusztráció három irányba mehet tovább, vagy a csalódottságba, vagy a rombolásba, vagy a kettő valamilyen kombinációjába. Nézzük meg, a történelemben a gonoszságok mögött a legtöbbször a háló javítása volt a cél. A vallásháborúk, a francia forradalom, a kommunizmus, a nácizmus mind a maguk módján mind a háló javítását tűzte ki célul és vérfürdő lett belőle. Mert a hálót gyorsan és hirtelen megváltoztatni csak erőszakkal, hatalommal lehet, az pedig sérti a háló alapszabályát, a csomópontok közötti egyenlőség elvét. Ha az alapszabály sérül, akkor a háló szakad. Ezért a hirtelen forradalmakból sohasem sül ki jó, nincs rá történelmi példa. De nem kell forradalmároknak vagy véres diktátornak lennünk ahhoz, hogy ez velünk is megtörténjen. Sokan vagyunk olyanok, akik hajlamosak vagyunknagyszerűségünk és grandiózitásunk, egónk és hiúságunk csapdájába esni. A közösségi média végtelen kommentháborúiban mi is véres harcosokká tudunk válni. Emberek tömegeivel van lehetőségünk széttépni a kapcsolatunkat és a nagy világmegváltó ügyünk közben csak rengeteg ellenséget gyűjtünk, akik gyűlölnek minket és mi is gyűlöljük őket. Pedig pont az ellenkezője volt az eredeti célunk. A háló egyre rosszabb minőségű lesz körülöttünk és a világ sem arra megy, amerre mi szeretnénk. Ez pedig rendkívül frusztrált és boldogtalan állapot.

         A második lépés annak tudatosítása, hogy a minket közvetlenül körülvevő hálóhoz meg elegek vagyunk és ebben megvan a szabadságunk, ami csak a miénk és elvehetetlen. Ez pedig azoknak jó hír, akik meg kevésnek érzik magukat ahhoz, hogy változtassanak. Nem kell a világot megváltani, elég csak a közvetlen környezetünket. És erre mindenkinek megvan a lehetősége, ennek elmulasztására nincs mentségünk! És ez logikus is, ha belegondolunk, hiszen bármi történhet a nagy hálóban, végső soron csak a közvetlenül minket érintő dolgok számítanak, csak a közvetlen kapcsolataink. A hálóban lévő működési zavarok is a közvetlen kapcsolatainkon keresztül jutnak el hozzánk. Tehát a feladat az, hogy a közvetlen kapcsolatainkat, de csak azokat, átalakítsuk pozitív összegú, azaz szeretet kapcsolattá.

         Ahelyett, hogy a válások számán és a woke propagandának kitett gyerekeken háborognánk, előszőr tegyük rendbe a saját házasságunkat, foglalkozzunk eleget a saját gyerekeinkkel. Gyűjtsünk igaz barátokat, szánjunk rájuk időt, járjunk össze és beszélgessünk velük. Legyünk kedvesek a kollégáinkkal, de a boltos nénivel is az üzletben. Így kezdődik a lassú forradalom és azok, akiket megfertőztünk, bízzunk benne, hogy tovább viszik a fertőzést. Segít minket, hogy amit teszünk az összhangban áll az emberi természettel.

         Aztán ki tudja? Lehet, hogy egyszer már annyian gondolkodunk így, hogy átlépjük a kritikus tömeget és ez válik normává? A kortársak közül senki nem gondolta volna, hogy abból a furcsa halász közösségből egy világvallás, abból a pár templomfelújító ifjúból pedig a legnagyobb szerzetesrend lesz. Lehet, hogy ez a folyamat olyan lassú lesz, hogy nem látjuk meg a mi életünkben? Ha hálózati csomópont vagyunk és az számít, ami minket körülvesz, akkor ez teljesen lényegtelen. Ez volt Szent Ferenc és Jézus Krisztus módszere. Ők igazi forradalmárok voltak, pedig nem forradalomban gondolkodtak, hanem “csak” a közvetlen környezetüket kezdték el átformálni. Az átformált környezetük pedig a tágabb környezetüket és így tovább.

         A fenti folyamatot hívom én a szeretet lassú forradalmának. A legtöbb esetben ez csak egy mikro-forradalom, nem változtatja meg az egész világot, csak az adott hálózati csomópont körülötti világot. De, ha én vagyok az a hálózati csomópont és az én világom változik meg, az az én szempontomból bőven elég. Ezért bármilyen rossz a minket körülvevő hálózat akár politikai, akár családi vagy egyéni okokból, szabadságunk van abban, hogy melyik utat választjuk. Ez elvehetetlen szabadság. És ebben kapcsolódik össze a szabadság a felelősséggel. Az, hogy Rousseau és a jakobinusok és Lenin, vagy Viktor Frankl és Placid atya vagy Assisi Szent Ferenc útjára lépünk, abban teljes szabadságunk, de személyes felelősségünk van. De ez a felelősség nem elviselhetetlen felelősség, mert senki nem várja tőlünk, hogy megváltoztassuk az egész világot, elég csak a sajátunkat.

         Fentiekkel valószínűleg sokan nem értenek egyet. De én még nem láttam nem romboló gyors forradalmat, bár a politika panteonjában ezen forradalmak kirobbantói, valóban megbecsültek lettek. De láttam annál több lassút és a legtöbb lassú forradalmár szentként végezte, akik a szellem világában lettek megbecsültek. Mindenki döntse el melyiket választja.