A világ kétféleképpen is tud reagálni ránk, Isten országának építőire – ezt foglalja össze az utolsó két boldogság. Ha lélekben szegényen, a világ bűnei miatti empatikus bánattal, szelídségben, bölcsen, irgalmasan, tiszta szívűen élek, akkor békesség fog megszállni. Ezt a békét a világ fiai is észre fogják venni, és igazából ez az evangelizáció egyetlen útja. Mert a világ fiainak fel fog tűnni, hogy mi valamilyen módon mások vagyunk, és lesznek közöttük, akik számára ez vonzó lesz, és követni akarnak minket, ők is részt szeretnének venni az Isten országának építésében. Ilyen volt Szent Ferenc és a legtöbb máig tisztelt szentünk.

         Egy dicsőségben fürdő, haragos, agresszív, korlátolt és kegyetlen emberről senki nem fogja azt gondolni, hogy ő Isten fiainak egyike. Nemhogy vonzó nem lesz, de még visszataszítónak is fogják tartani. Dicsőségben, haragban, agresszívan, korlátoltan és kegyetlenül nem lehet Isten országát hirdetni. Pedig hányszor szívesen lennénk ilyenek, hiszen, ahogy írtam, könnyen érezhetjük ezeket az érzéseket. Ám ha így érzek, akkor nem az Isten országát építem, hanem valami egészen mást.